<div dir="ltr"><div><div><div><div>Kedves Orsi és Péter, <br><br></div>Én is csak ismételni tudom az előttem szólókat: köszönünk mindent, a levelet is-nagyon jó volt olvasni a tapasztalataitokat és még jobb végig nézni a rengeteg fantasztikus képet. Ez így jól árnyalja, kiegészíti az itthoni folyamatos beszámolót:)<br></div>És a hosszú ideje tartó profi, precíz előkészületekért is köszönet Marcsinak, Nektek és mindenki másnak. <br><br></div>Köszönettel: <br><br></div>Lidi, Marcell, Flóra:)<br></div><div class="gmail_extra"><br><div class="gmail_quote">2017. augusztus 17. 10:58 Edit Kóbor írta, <span dir="ltr"><<a href="mailto:kobor.edit21@gmail.com" target="_blank">kobor.edit21@gmail.com</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div>Kedves Orsi és Péter!</div><div><br></div><div>Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz: hálás köszönet!</div><div>Én bizony végigolvastam a levelet (így a képekig is eljutottam, amiért külön köszönet), így még kerekebb a történet.</div><div>Hatalmas vállalkozás volt, és minden tiszteletünk a tiétek.</div><div><br></div><div>Üdvözlettel,</div><div>Pálék</div></div><div class="gmail_extra"><br><div class="gmail_quote"><div><div class="h5">2017. augusztus 16. 21:09 Szabó Péter írta, <span dir="ltr"><<a href="mailto:pszabo@freemail.hu" target="_blank">pszabo@freemail.hu</a>></span>:<br></div></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div><div class="h5"><div dir="ltr"><div>Kedves Szülőtársak!<br></div><div><br></div><div>Mint tudhatjátok, feleségemmel, Orsival ketten vállalkoztunk, hogy elkísérjük a római kerékpáros osztályzarándoklatot mint autós kísérők, háttér támogatók, szóval amolyan sárga angyalok.</div><div><br></div><div>Persze kaptunk figyelmeztetést is, hogy jól gondoljuk meg, hogy elvállaljuk-e... ;-)</div><div>Szót is fogadtunk, meggondoltuk, elvállaltuk, és nem bántuk meg, sőt: nagyszerű élmény volt nekünk is. :-)</div><div>Ezúton is köszönjük a lehetőséget, hogy részesei lehettünk!</div><div><br></div><div>Talán lesz valami alkalom szentelve a szülők számára is az élmények és a tanulságok megfogalmazása céljából, talán nem, mindenesetre amolyan összefoglalásképpen az alábbiakat ezen a csatornán is meg szeretném fogalmazni.</div><div><br></div><div><b>- Mindenki túlélte, kibírta, hazaért...!</b></div><div>Ez ugyan azért várható volt, de ehhez az kellett, hogy mindenki beleállt a feladatba, és helytállt. Mindenkinek őszinte gratuláció ezúton is! </div><div>És persze nem feltétlenül baj, ha az ember hagyja, hogy néha keveredjen olyan helyzetbe, hogy átélhessen ilyesféle túlélést, kibírást, hazaérkezést. Kell ehhez bizalom, alázat, hit...stb.</div><div><br></div><div><b>- Remekül, komolyabb konflikusok nélkül működött a közösség a három hét alatt.</b></div><div>Mindenki erejéhez mérten igyekezett úrrá lenni a saját fáradságán, komfortzóna kívüliségén, így ami nehézség volt, kezelni lehetett. Nem voltak különösebben nagy veszekedések, konfliktusok, pedig akár ilyet is el tudtam volna képzelni.</div><div>Puffogások, értetlenkeségek és türelmetlenségek persze mindig vannak, voltak is, de azért végső sorban mindenki beállt a sorba, és amennyire tudott, nem csak jelen volt, hanem részt is vett.</div><div>Amennyire mint osztályközösség ismerni lehetett őket előtte, az alapján elmondható, hogy sokat fejlődtek, összébb kovácsolódtak, jobban megismerték egymást, elfogadóbbak lettek egymás iránt, sőt ezt a végén maguk is felismerve meg is fogalmazták.</div><div><br></div><div><b>- Akik többet vállaltak...</b> </div><div>Lassan azért kifelé jönnek abból a korból, amikor a segítőkészség nehezebben tör utat magának, úgyhogy már voltak, akik átengedték magukat annak az élménynek, hogy mások szolgálatára legyenek, és ettől nem lettek kevesebbek, hanem többek.</div><div>Most nem emelnék ki senkit név szerint az osztályból, ezt remélem majd Marcsi megteszi, de voltak azért jópáran, akiknek volt szemük észrevenni a feladatokat, megragadni és húzni. </div><div><br></div><div><b>- Hasznok</b></div><div>Ifjúsági közösségi munkában jártas vezetőként mondhatom, hogy ez alatt az út alatt felmérhetetlenül sokat kaptak a fiatalok.</div><div>Élményben, tapasztalatban, ismeretben, lelkiekben.</div><div>Hogy ebből ki-ki mennyit tudott és akart hasznosítani, az persze egyéni, de biztos, hogy mindenki pozitív szaldóval jött haza.</div><div><br></div><div>Egy dolgot mindenképpen kiemelnék, és ez a hiteles emberek személyes példája.</div><div>Minden nézeteltérés, esetleges konfliktus, emberi gyengeség vagy érzelmi hullámverés ellenére el lehet mondani, hogy igazi emberi példák bicajoztak együtt a gyerekeitekkel, akik mertek közösséget vállalni velük, együtt izzadni, együtt szenvedni, és persze együtt örülni a végén.</div><div>Ez nem kis dolog, főleg manapság. Igazi ferences magatartás. Hálás köszönet érte Marcsinak, Milánnak, Barnabásnak, Melindának, Jocónak!</div><div>Valószínűleg ennek jelentősége gyermekeitek számára csak később lesz nyilvánvaló, de a haszon garantált.</div><div><br></div><div><b>- Köszönet...</b></div><div>... elsősorban persze <b>Deo gratias</b>!</div><div><br></div><div>... Marcsinak, hogy nem lankadva, az ellenállást hol határozottsággal, hol ravaszsággal leküzdve összehozta, hogy megvalósulhatott ez a program. Már ez önmagában felbecsülhetetlen érdem, de felsorolni is nehéz lenne, amit a három hetes jelenlét során ehhez még hozzáadott.</div><div>Hol vannak az ilyen osztályfőnökök...?</div><div><br></div><div>... Milán atyának, aki hihetetlen szakmai felkészültségét és tapasztalatát hozta és öntötte rájuk, beléjük önzetlenül. ("Szakma" alatt értve mindazon tudást, ami a túra-, lelki- és idegenvezetői, művészettörténeti, tudományos és pedagógiai tevékenységhez kell.)</div><div>Tűnhetett persze ez néha túl soknak a fiataloknak, de nyilvánvaló volt, hogy egyáltalán nem valamiféle jószándékú esetlegesség, hanem a hihetetlen összeszedettség, átgondoltság és lényeglátás volt az, ami meghatározta és jellemezte a zarándoklat ívét. Ez elsősorban neki volt köszönhető. Egészen elképesztő...</div><div>Talán közhelyes, de nélküle egyáltalán nem lett volna ez az, ami.</div><div><br></div><div>Mindkét vezetőnek hatalmas érdeme, hogy az átlag száz km-es fizikai megterhelés után képesek voltak egy másik hadszíntéren is felvenni a küzdelmet, és eredménnyel helytállni az osztályfőnöki, pótanyai, túravezetői, lekivezetői...stb szerepben.</div><div><br></div><div>... Melindának, Barnabás testvérnek, Jocó úrnak, akiket most csak azért veszek egy bekezdés alá, mert közös volt a szerepük, és nem azért mert kisebb.</div><div>Ők (persze Marcsival és Milánnal együtt) mertek jelen lenni, magukat adni, hitelesen, őszintén, teljes közösséget vállalva, figyelve rájuk, szemmel tartva őket.</div><div>Barnabás testvért és Melindát még annyiban emelném ki, hogy még így, többé-kevésbé ismeretlenül is mertek csatlakozni az osztályhoz, és rászánták ezt a három hetüket.</div><div>Megfizethetetlen!<br></div><div><br></div><div>... Zsuzsó néninek, aki bár talán nem látszott, és nem volt jelen testben, de olyan mértékben előkészítette az egész utat, és végig velünk is volt gondolatban és lélekben, hogy semmi komolyabb nehézség nem adódott, minden flottul működött. Értve ez alatt az előzetes szállásfoglalást, online jegyrendelést, misealkalmak szervezését, és mindazon ellátási tapasztalat átadását, ami a korábbi túrák alatt felgyülemlett.</div><div><br></div><div>... és persze az őrangyaloknak, akik bizonyára jelenleg a jól megérdemelt pihenőjüket tölthetik, mert nem lehetett (volt) egyszerű baleset nélkül átsegíteni minket Itálián. (Mi sem voltunk semmik annak idején ennyi idősen, de most is láttunk és hallottunk azért ezt-azt, na...)</div><div><br></div><div><br></div><div>És annak, aki eddig győzte végigolvasni, az a jutalma, hogy belenézhet az általunk készített pillanatképekből és rövid videókból készített albumba.</div><div>Erről azt kell tudni, hogy egy kis akciókamerával készült, ami a kis méretéből adódó észrevétlenségével és széles látószögével sajátos nézőpontú és hangulatú felvételeket eredményezett, az esetleges kisebb méret vagy a rosszabb minőség ellenére, nyilván mi mint kísérők szemüvegén át.</div><div><br></div><div>Fogadjátok szeretettel: <b><a href="https://goo.gl/photos/S3NdStnG2WqouEhVA" target="_blank">https://goo.gl/ph<wbr>otos/S3NdStnG2WqouEhVA</a></b></div><div>Ha esetleg valaki talál benne indiszkrét képet, szóljon, kiveszem. </div><div>Olyat persze nem veszek ki, amin esetleg csapzott hajú, elcsigázott, előnytelen arckifejezésű, nem kifogástalan sminkű személyek vannak, mert akkor csak a szobrok és a festmények maradnának... :-)<br></div><div><br></div><div>Pace e bene!</div><div><br></div><div>Szabó Péter és Orsi</div><div><br></div><div>Ui.:</div><div>A <i>"Sárga Mária deli Angyalai"</i> albumcím tulajdonképpen egy rím az Assisi melletti <i>Santa Maria degli Angeli</i> település nevére, ahol az Angyalos Boldogasszony templomban az a Porziuncola kápolna áll, aminek közelében Szent Ferenc meghalt, és ahol jelenleg is a ferences rend központja működik. Továbbá rímel ez sokminden egyébre, nem kell feltétlenül mindent megmagyarázni, érezni is lehet... :-)</div><div><br></div><div><br></div><div><br></div></div>
<br></div></div><span class="">______________________________<wbr>_________________<br>
Fer_tg mailing list<br>
<a href="mailto:Fer_tg@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Fer_tg@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/fer_tg" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/<wbr>mailman/listinfo/fer_tg</a><br>
<br></span></blockquote></div><br></div>
<br>______________________________<wbr>_________________<br>
Fer_tg mailing list<br>
<a href="mailto:Fer_tg@turul.kgk.uni-obuda.hu">Fer_tg@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/fer_tg" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/<wbr>mailman/listinfo/fer_tg</a><br>
<br></blockquote></div><br></div>