[Fer_tg] Sárga Mária deli Angyalai...
Szabó Péter
pszabo at freemail.hu
2017. Aug. 16., Sze, 21:09:51 CEST
Kedves Szülőtársak!
Mint tudhatjátok, feleségemmel, Orsival ketten vállalkoztunk, hogy
elkísérjük a római kerékpáros osztályzarándoklatot mint autós kísérők,
háttér támogatók, szóval amolyan sárga angyalok.
Persze kaptunk figyelmeztetést is, hogy jól gondoljuk meg, hogy
elvállaljuk-e... ;-)
Szót is fogadtunk, meggondoltuk, elvállaltuk, és nem bántuk meg, sőt:
nagyszerű élmény volt nekünk is. :-)
Ezúton is köszönjük a lehetőséget, hogy részesei lehettünk!
Talán lesz valami alkalom szentelve a szülők számára is az élmények és a
tanulságok megfogalmazása céljából, talán nem, mindenesetre amolyan
összefoglalásképpen az alábbiakat ezen a csatornán is meg szeretném
fogalmazni.
*- Mindenki túlélte, kibírta, hazaért...!*
Ez ugyan azért várható volt, de ehhez az kellett, hogy mindenki beleállt a
feladatba, és helytállt. Mindenkinek őszinte gratuláció ezúton is!
És persze nem feltétlenül baj, ha az ember hagyja, hogy néha keveredjen
olyan helyzetbe, hogy átélhessen ilyesféle túlélést, kibírást,
hazaérkezést. Kell ehhez bizalom, alázat, hit...stb.
*- Remekül, komolyabb konflikusok nélkül működött a közösség a három hét
alatt.*
Mindenki erejéhez mérten igyekezett úrrá lenni a saját fáradságán,
komfortzóna kívüliségén, így ami nehézség volt, kezelni lehetett. Nem
voltak különösebben nagy veszekedések, konfliktusok, pedig akár ilyet is el
tudtam volna képzelni.
Puffogások, értetlenkeségek és türelmetlenségek persze mindig vannak,
voltak is, de azért végső sorban mindenki beállt a sorba, és amennyire
tudott, nem csak jelen volt, hanem részt is vett.
Amennyire mint osztályközösség ismerni lehetett őket előtte, az alapján
elmondható, hogy sokat fejlődtek, összébb kovácsolódtak, jobban megismerték
egymást, elfogadóbbak lettek egymás iránt, sőt ezt a végén maguk is
felismerve meg is fogalmazták.
*- Akik többet vállaltak...*
Lassan azért kifelé jönnek abból a korból, amikor a segítőkészség
nehezebben tör utat magának, úgyhogy már voltak, akik átengedték magukat
annak az élménynek, hogy mások szolgálatára legyenek, és ettől nem lettek
kevesebbek, hanem többek.
Most nem emelnék ki senkit név szerint az osztályból, ezt remélem majd
Marcsi megteszi, de voltak azért jópáran, akiknek volt szemük észrevenni a
feladatokat, megragadni és húzni.
*- Hasznok*
Ifjúsági közösségi munkában jártas vezetőként mondhatom, hogy ez alatt az
út alatt felmérhetetlenül sokat kaptak a fiatalok.
Élményben, tapasztalatban, ismeretben, lelkiekben.
Hogy ebből ki-ki mennyit tudott és akart hasznosítani, az persze egyéni, de
biztos, hogy mindenki pozitív szaldóval jött haza.
Egy dolgot mindenképpen kiemelnék, és ez a hiteles emberek személyes
példája.
Minden nézeteltérés, esetleges konfliktus, emberi gyengeség vagy érzelmi
hullámverés ellenére el lehet mondani, hogy igazi emberi példák bicajoztak
együtt a gyerekeitekkel, akik mertek közösséget vállalni velük, együtt
izzadni, együtt szenvedni, és persze együtt örülni a végén.
Ez nem kis dolog, főleg manapság. Igazi ferences magatartás. Hálás köszönet
érte Marcsinak, Milánnak, Barnabásnak, Melindának, Jocónak!
Valószínűleg ennek jelentősége gyermekeitek számára csak később lesz
nyilvánvaló, de a haszon garantált.
*- Köszönet...*
... elsősorban persze *Deo gratias*!
... Marcsinak, hogy nem lankadva, az ellenállást hol határozottsággal, hol
ravaszsággal leküzdve összehozta, hogy megvalósulhatott ez a program. Már
ez önmagában felbecsülhetetlen érdem, de felsorolni is nehéz lenne, amit a
három hetes jelenlét során ehhez még hozzáadott.
Hol vannak az ilyen osztályfőnökök...?
... Milán atyának, aki hihetetlen szakmai felkészültségét és tapasztalatát
hozta és öntötte rájuk, beléjük önzetlenül. ("Szakma" alatt értve mindazon
tudást, ami a túra-, lelki- és idegenvezetői, művészettörténeti, tudományos
és pedagógiai tevékenységhez kell.)
Tűnhetett persze ez néha túl soknak a fiataloknak, de nyilvánvaló volt,
hogy egyáltalán nem valamiféle jószándékú esetlegesség, hanem a hihetetlen
összeszedettség, átgondoltság és lényeglátás volt az, ami meghatározta és
jellemezte a zarándoklat ívét. Ez elsősorban neki volt köszönhető. Egészen
elképesztő...
Talán közhelyes, de nélküle egyáltalán nem lett volna ez az, ami.
Mindkét vezetőnek hatalmas érdeme, hogy az átlag száz km-es fizikai
megterhelés után képesek voltak egy másik hadszíntéren is felvenni a
küzdelmet, és eredménnyel helytállni az osztályfőnöki, pótanyai,
túravezetői, lekivezetői...stb szerepben.
... Melindának, Barnabás testvérnek, Jocó úrnak, akiket most csak azért
veszek egy bekezdés alá, mert közös volt a szerepük, és nem azért mert
kisebb.
Ők (persze Marcsival és Milánnal együtt) mertek jelen lenni, magukat adni,
hitelesen, őszintén, teljes közösséget vállalva, figyelve rájuk, szemmel
tartva őket.
Barnabás testvért és Melindát még annyiban emelném ki, hogy még így,
többé-kevésbé ismeretlenül is mertek csatlakozni az osztályhoz, és
rászánták ezt a három hetüket.
Megfizethetetlen!
... Zsuzsó néninek, aki bár talán nem látszott, és nem volt jelen testben,
de olyan mértékben előkészítette az egész utat, és végig velünk is volt
gondolatban és lélekben, hogy semmi komolyabb nehézség nem adódott, minden
flottul működött. Értve ez alatt az előzetes szállásfoglalást, online
jegyrendelést, misealkalmak szervezését, és mindazon ellátási tapasztalat
átadását, ami a korábbi túrák alatt felgyülemlett.
... és persze az őrangyaloknak, akik bizonyára jelenleg a jól megérdemelt
pihenőjüket tölthetik, mert nem lehetett (volt) egyszerű baleset nélkül
átsegíteni minket Itálián. (Mi sem voltunk semmik annak idején ennyi
idősen, de most is láttunk és hallottunk azért ezt-azt, na...)
És annak, aki eddig győzte végigolvasni, az a jutalma, hogy belenézhet az
általunk készített pillanatképekből és rövid videókból készített albumba.
Erről azt kell tudni, hogy egy kis akciókamerával készült, ami a kis
méretéből adódó észrevétlenségével és széles látószögével sajátos nézőpontú
és hangulatú felvételeket eredményezett, az esetleges kisebb méret vagy a
rosszabb minőség ellenére, nyilván mi mint kísérők szemüvegén át.
Fogadjátok szeretettel: *https://goo.gl/photos/S3NdStnG2WqouEhVA
<https://goo.gl/photos/S3NdStnG2WqouEhVA>*
Ha esetleg valaki talál benne indiszkrét képet, szóljon, kiveszem.
Olyat persze nem veszek ki, amin esetleg csapzott hajú, elcsigázott,
előnytelen arckifejezésű, nem kifogástalan sminkű személyek vannak, mert
akkor csak a szobrok és a festmények maradnának... :-)
Pace e bene!
Szabó Péter és Orsi
Ui.:
A *"Sárga Mária deli Angyalai"* albumcím tulajdonképpen egy rím az Assisi
melletti *Santa Maria degli Angeli* település nevére, ahol az Angyalos
Boldogasszony templomban az a Porziuncola kápolna áll, aminek közelében
Szent Ferenc meghalt, és ahol jelenleg is a ferences rend központja
működik. Továbbá rímel ez sokminden egyébre, nem kell feltétlenül mindent
megmagyarázni, érezni is lehet... :-)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/fer_tg/attachments/20170816/a3b766ea/attachment-0001.html>
További információk a(z) Fer_tg levelezőlistáról