[fer_akata] RORÁTE

[Keszthelyi Andra's]

-------- Original Message --------
Subject: 	[szie-l] RORÁTE
Date: 	Mon, 30 Nov 2009 21:45:08 +0100
From: 	Barcza Gerda <barczag at freemail.hu>
To: 	SZIE- lista <szie-l at www.piar.hu>, SZIE Lista <szie-l at lists.piar.hu>


>
> Fekete István : Roráte
>
>
>
> Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit 
> hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy 
> aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.
>
> Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. 
> Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak 
> a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.
>
> Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis 
> lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van 
> mindenütt.
>
> Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez 
> elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli 
> a veremben, s a jószág betelelt.
>
> Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai 
> még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.
>
> A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy 
> kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, 
> felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok, égi Magasok...”
>
> Mise végére egészen bemelegedett a templom; majdnem otthonos lett, 
> legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú 
> Illés is – ugyanonnan –; bár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen 
> vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg 
> között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is 
> emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak 
> hozzá, mint beteg szilva a fához.
>
> És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás 
> van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy 
> kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel 
> odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul... Amilyen kutya 
> konok ember volt világéletében – gondolja Illés –, azt akarja, hogy én 
> menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a 
> dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.
>
> Azután: csend.
>
> Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, 
> és szeme szép lassan lecsukódik.
>
> – Nem! – ijedt meg. – Ezt igazán nem szabad – és Mátéra néz, aki – úgy 
> látszik – elaludt.
>
> – Ez hát el, a híres – mosolyodik el –, pedig három hónappal fiatalabb. 
> Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a 
> füle... akár a halotté...
>
> – Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!...
>
> Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – 
> csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:
>
> – Hallod-e, Máté?
>
> Máté felhorkan:
>
> – No! – és néz Illésre, mint a csodára. – Te vagy az, Illés?
>
> – Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél...
>
> És nézi egymást a két öreg.
>
> A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.
>
> – Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, 
> és szereti most Illést így közel látni –, már elmúlott.
>
> – Na, hál Istennek, hát akkor menjünk.
>
> És egymás mellett kicsoszognak a templomból.
>
> – Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik kis pufók angyal Szent 
> Péterre, amikor az ajtó becsukódott. – Olyan meleg lett a szívem 
> egyszerre.
>
> – Két ember kibékült – mondja a főszent, és melegen sóhajt.
>
> – Csoda! – suttog a kis angyal.
>
> – Hát bizony a mai világban...
>
> – És most mit csinálnak?
>
> – Nézz utánuk, fiam.
>
> A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet 
> füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
>
> – Gyere be, Máté, régen voltál nálunk – mondja Illés –, lángost sütött a 
> lányom...
>
> A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
>
> – Mi az a „lángos”, Szentatyám?
>
> A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól 
> megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az 
> arcukon.
>
> 

_______________________________________________
Szentimrevárosi levelezési lista
szie-l at lists.piar.hu
https://lists.piar.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/szie-l


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
---
Keszthelyi András
fo"isk. adj.
BMF-KGK-SZVI